Proaktív coaching

"Szép az élet, csak tudni kell vele élni" - ez a kedvenc idézetem, mert ebben számomra oly sok minden benne van.

Adrenalin növelő az amúgy is mosolygós napokon és vigaszom a lehangoltságban. Mert mit jelent ez? Szép az élet! Igen, hiszem hogy a létezésünk örömteli, hogy a cél, a békés, nyugodt élet. Mert ez tartja életben az embert.

Igen, tudom, nem egyszerű. Mindenkinél vannak hullámvölgyek, buktatók, nagy
csapások, szenvedések. Ezek közepette is meg lehet találni az apró örömöket, melyek lelkesítenek, és egy kis időre felszabadulttá tesznek. Érdemes azon dolgozni, hogy ez az egész testet átjáró kellemes könnyedség egyre hosszabb ideig tartson, illetve egyre többször kerítsen minket hatalmába.
 
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Mert mi vigasztalja azt, akinek bizonytalan a munkahelye, családi dráma folyik otthonában vagy súlyos betegségben szenved? Ezek mind egyedi esetek, melyek lelki-szellemi-fizikai megoldásai nem lehetnek sablonosak. Viszont igenis vannak olyan lelket simogató, megnyugvást adó pillanatok, melyek mindenkinek megadatnak - csak nem kellene legyinteni rájuk, hagyva magunkat a szomorúságnak.
 
Ilyen például, amikor egy rég nem látott jó barátunk integet nekünk az utca túloldaláról; amikor meghalljuk kedvenc dalunkat a rádióban; amikor egy bűbájos kisgyerek ránk mosolyog; a tavaszi, melengető napsütés; a frissen nyírt fű illata, egy korty hűsítő ital a nagy melegben, vagy forró ital a hidegben.
Az érzés, amikor jóllakunk, amikor korgó gyomrunk megnyugszik.
Amikor ki tudunk fizetni egy számlát, vagy sikerül elintéznünk valamit.
Amikor este álomra hajtjuk a fejünket, és azt gondoljuk, ma már nem érdekel semmi, alszom, pihenek.
Ilyen, amikor szeretettel megérint minket valaki; amikor kedvesen szól hozzánk a boltban az eladó; vagy amikor az udvariasságot fontosnak tartva előreenged minket valaki az ajtón.
Érzelemre ható felsorolás ez, mely mindannyiunk életében megvannak. Át tudjuk érezni? Tudunk rajta mosolyogni?...

Akkor gyerünk, vegyük észre ezeket a mindennapokban is. Nem kötelező hagyni, hogy az önsajnálat, a magány, a mártírkodás elhatalmasodjon rajtunk. Ne hagyjuk, hogy bekebelezzen minket más ember féltékenykedése azért, mert mi jól érezzük magunkat.

Vannak dolgok, melyeket rajtunk kívülálló okok miatt nem tudunk megváltoztatni. De a hozzáállásunk csak rajtunk múlik. Mindig vannak lehetőségek. A világ nem fehér vagy fekete, hanem színes. A festők pedig mi vagyunk!

Nyisztor Melinda írása

Mostanság gyakran elmerengek rajta, hogy vajon vállalom-e a felelősséget az életemért 100%-osan.

Minden helyzetben eszembe jut, hogy én választok, én teremtek és én alkotok?

Vagy előfordul még, hogy áldozatszerepben találom magam?

Egy tanulságos és megható sztori néha jobban érzékelteti a lényeget, mint a személyes gondolatok kifejtése. Találtam is nektek egy történetet, amely kellő mélységben adja át a helyes hozzáállás és felelősségvállalás „életbevágó”fontosságát.  (http://www.sikerkozosseg.hu)

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg szerette az életet. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta:

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.

Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.

Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:

-Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogyan csinálod ezt?

Michael azt válaszolta:

-Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó, vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.

Minden alkalommal, ha odajön hozzám valaki, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.

-Jó rendben, de ez nem olyan egyszerű.” – szóltam közbe.

-De egyszerű.”- mondta Michael, - az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hog hogyan reagálsz különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatodat. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed.

Elgondolkodtam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industrie-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem élek.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb.18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.

Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta:

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebem?

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

-Nos, az első ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom – aki pár hét múlva jön a világra – jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek, vagy meghalok.

-Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.

Michael folytatta:

-Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.

De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: Halott ember.

És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.

-Mit csináltál?  - kérdeztem tőle.

-Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.

Mély levegőt vettem és visszaordítottam: A gravitációra!

Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam.

Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.”

Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállása nélkül másképp fejeződne be a történet. Tőle tanultam, hogy minden nap lehetőségünk van a teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.

Minden nap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Most szabadon választhatsz.

Forrás: http://www.sikerkozosseg.hu

Kozma Rita írása

Az élet színház és játék, földi ajándék…

A szereplők jönnek-mennek, a szerepek cserélődnek.

A nézőpontok berögzülnek, a tévhitek megdőlnek.

Az emberek össze-vissza menekülnek. Keresik a fogódzót, miben látnak kapaszkodót?

Dicséret, kudarc mind jó barát, mert az utad, hogy meglegyen, segíteni megtalál.

Adja meg az ég, amit a szíved kíván,

adja meg az ég, amit a lelked diktál!

Az ember mindig kapkod, keres és kitalál, lelkesíti önmagát.

És kérdez: Mi, hogy lesz ezután? A Jóisten tudja csak igazán.

De neked ez nem elég, minden lépésről kell, hogy tudj, hogy ne félj.

Ám az ember nem így működik igazán, a sors kifürkészhetetlen, sok a talány.

Te ezt a szíved mélyén tudod – hisz nincs is más választásod.

Harmónia és egyensúly a színterek között, humorral kezeld a kialakult űrt.

Meglesz, meglesz a munkád gyümölcse, csak ne gyötörd magad vörösre!

Tedd, tedd a dolgod, amiről azt hiszed, hogy az a legjobb!

Most fáradt vagy és kimerült, a válaszod is ingerült – ezzel nem vagy egyedül

De lépj ki a sorból és érts a szóból: ember, tanulj a jóból!

Nyisztor Melinda írása

Egy új ügyfél esetében - life és business coaching során egyaránt - érdemes megvizsgálni az ügyfél személyiségi jellemzőit, erősségeit, fejlesztendő területeit. Ennek egyik hatékony eszköze lehet az egyén életciklusainak feltérképezése. Gyors, látványos módszer, ami az élet legfontosabb kérdéseivel szembesíti azokat, akik jobban meg akarják ismerni önmagukat.

Az első részt ide kattintva olvashatják.

49-56 év: Az érés fázisa, amit a belső nyugalom, a dolgok megértése jellemez.  Az egyén átlátja az általános összefüggéseket, harmóniában van önmagával. Az 50. év után új életerő, új feladatok, sőt igen gyakran professzionális váltások, késői gyermekek, új kapcsolatok, nagy helyváltoztatások jelenhetnek meg a tudatosan fejlődő ember életében. 

Vagy hanyatló egészség, önközpontú befelé fordulás, fáradt pesszimizmus, az életnek, mint végül is rejtélyes, érthetetlen és hiábavaló folyamatnak kesernyés, sőt sértődött szemlélete is megjelenhet. Az önismereti hiányosságok és meg nem oldott problémák évek alatt hatalmas szakadékká nőhetnek, ami elválasztja az embert a boldogságától.

56-63 év: A figyelem a lényeges dolgokra összpontosul, az erkölcsi erőre és mások támogatására. Ifjú és idősödő személyek találkozási pontjai ez az időszak, amikor a készülődő ifjú embernek segítő kezet nyújthat az, aki magában már beérlelte hátrahagyott élet-szakaszainak igazi szellemi esszenciáit és ezeket – sokszor szavak nélkül – képes átadni a készülődő kereső, az erők viharában még biztos bázist nélkülöző, sodródó fiatalnak. Ugyanakkor önmagában is ez a korszak lehet az, amikor az eddig felhalmozott tapasztalatait rendezi, rendszerezi, megemészti és feldolgozza az ember, amikor új alkotóerővel a „régi” értékeket beteljesíti. 

63-70 év: Az idős ember képes nagyobb távolságból, madártávlatból szemlélni az őt körülvevő világot. Az idő nem játszik fontos szerepet, az eddigi fázisok tapasztalatai integrálódnak. A születés, megérkezés, imitáció korszakában élő gyermeknek hatalmas ajándékot adhat a kilencedik ciklusát taposó, megnyugodott szellemi közelséget sugárzó nagyszülő. Így nem lesz vitriolos, rosszindulatú öreggé az idősödő ember sem, és a gyermek is megkapja azt a figyelmet, amire az egészséges lelki fejlődésének szüksége van, s amelyet rohanó szüleitől nem kaphat meg. Ez egy csodálatos, láthatatlan iskola láthatatlan tanterve, kibontható, felismerhető minden családi, baráti sorsképletben, és egyre függetlenebbé válik a vérségi kapcsolatoktól. 

70 éves kortól: 70 év felett az ember lelkileg „megfiatalodhat”, magas szintű kreativitásról tehet tanúbizonyságot, gondolkodása rugalmas, fantáziája élénk, életszeretete ragályos, kifinomult élettere mágnesként vonzza az embereket.
Míg a spektrum másik végén a keserű, elhomályosult emlékezetű, nyűg testét orvostól-orvosig vonszoló „öreg” áll, aki saját panasz-áradatának áttörhetetlen barikádja mögött szenved és szenvedtet. A test elhervad, de a lélek megizmosodik.

Most, hogy áttekintettük az egyes életfázisokat, nézzük meg, mikor és miért hasznos, ha tisztán látjuk magunkat a fenti folyamatban.

Először határozzuk meg életkorunk alapján, hol tartunk. Nézzük meg, milyen fázisokon mentünk eddig keresztül. Mennyire igaz ránk az általános leírás? Sikerült az egyes fázisok gyümölcsét learatni? Ha tisztában vagyunk a korunkból fakadó élethelyzettel, sokkal könnyebben megértjük, és elfogadjuk a nehézségeket, amit az élet elénk hoz.

Érdemes megvizsgálni a környezetünkben élőket is. Szülőként sokszor elfelejtjük, milyen volt kamasznak lenni. Az életciklusok vizsgálata segít megérteni a pubertás korú fiatalban kavargó viharokat is, de közelebb hoz az idősödés problémáival küzdő nagyszülőhöz is.

A coaching során a következő kérdéseket érdemes feltenni az ügyfélnek magáról:

• A munkámon kívül van más érdeklődési köröm?
• Kik becsülnek engem?
• hogyan szeretném folytatni a továbbiakban?

Az egyéni fejlődés kérdései:

• Mikor éreztem az életemben, hogy fejlődtem?
• Mi az, amit én magam fejlesztettem és mi az, ami magától fejlődött?
• Milyen szakaszokat fedezek fel az életemben?
• Milyen nevet adnék az egyes szakaszoknak?
• Milyen fontos döntéseket hoztam az életemben?
• Mely döntéseket hozták mások? Ki döntött ezekben az esetekben?
• Mivel vagyok elégedett az életemben? Mivel vagyok elégedetlen?
• Mit szeretnék még megélni?
• Ha holnap meg kellene halnom, mit akarnék még megtennék? Mit nem?
• Mi okoz örömöt?
• Milyen emberekkel akarok együtt lenni?

Értékekre vonatkozó kérdések:

• Mi fontos számomra az életben?
• Véleményem szerint milyen értékek szerint élek?
• Hogyan látják mindezt olyan emberek, akik jól ismernek?
• Értelmesnek tartom, amit csinálok?
• Mit akarok, mit teszek?
• Amit teszek, az szükségszerű?
• Csak magamért teszek valamit vagy másokért?

A fenti kérdések megválaszolásához igen mélyre kell ásni, ami nagy őszinteséget követel magunktól. Sokszor fájdalmas a felismerés, de vigasztaló a felismerés, hogy változtatni mindegyik fázisban lehet, hiszen mint tudjuk, 7 évente új testben, új emberként van lehetőségünk tovább folytatni életünket.

László Györgyi business coach írása

Miért fontos megismerni az emberi életciklusokat?[1]

Egy új ügyfél esetében - life és business coaching során egyaránt - érdemes megvizsgálni az ügyfél személyiségi jellemzőit, erősségeit, fejlesztendő területeit. Ennek egyik hatékony eszköze lehet az egyén életciklusainak feltérképezése. Gyors, látványos módszer, ami az élet legfontosabb kérdéseivel szembesíti azokat, akik jobban meg akarják ismerni önmagukat.

Az élet fejlődési folyamatát 7 éves periódusokon belül figyelhetjük meg.
Érdekes módon ez 7 éves ciklus nemcsak a szellemi fejlődésben figyelhető meg, hanem biológiai szinten is: az emberi test minden egyes sejtje legkésőbb 7 évente kicserélődik. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy 7 évente egy teljesen új emberré válunk, új eséllyel, tiszta lappal indulhatunk.

Mentális értelemben az alábbi ciklusokat különböztetjük meg:

0 év: A test megszületése- függő kapcsolat jellemzi

0-7 év: A gyermek teste folyamatosan növekszik, változik. Az ember születésével először az imitáció (utánzás) korába lép, amikor cselekedetei híven tükrözik a környezetét, amelybe bele született.” Ilyenkor sajátítjuk el tehát azt az alapot, amely egész életünk egyik meghatározója lesz. Itt vésődik belénk családunk összes „jó” és „rossz” viselkedési szokása. Az anyáról való leválás a fizikai szinten megtörténik. A tekintélyt parancsoló személy mindent tud, hatalma megkérdőjelezhetetlen.

7-14 év:  Innen átlép az identifikáció (azonosulás), vagy felismerés korába a gyermek, ahol óriási szüksége van a tiszteletet ébresztő példák és jelenlétek erejére. A tekintélyszemély kiválasztásán kívül a gyermek még a kortársaira és játszótársaira figyel, nekik akar megfelelni, a magáról alkotott képet nagyban befolyásolja a többiek véleménye.

14-21 év:  Ezt követi a függetlenség kora, amikor az ifjú ember a magába szívott koncepciókból felépíti saját belső világát. A figyelme a lelki életre irányul, a tekintélyszemélyt elengedi és/vagy szembeszáll vele. Ebben az életszakaszban óhatatlan a szülőkről való leszakadás, ami sokszor fájdalmas vagy nagyon harcos, mindkét fél részéről. Kialakulnak a szoros baráti kapcsolatok, de az is kialakul, ki nem tartozik a barátok közé. Ebben a szakaszban válik le végleg a gyermek az anyjáról, és kezd el önállóan gondolkodni, érezni, élni. 21 éves korra a fiatal felnőtt készen áll az önálló életre, amit –sajnos – az elhúzódó felsőoktatás és nehéz anyagi körülmények még sok évvel meghosszabbíthatnak. Az ebből fakadó életkezdési krízis általános jelenség.

21 év: Felnőttkor; megszületik az „én”- önállóság, elmélyülés, jellemzi, aktív fázis

21-28 év:  A negyedik 7 éves periódus a felfedezések kora, amikor az ember elindul felfedezni a világot és önmagát (vándorévek). Innen lép át az élmények feldolgozásának fázisába. Ebben a szakaszban válik igazán felnőtté az ember. A hangsúly a jól működő párkapcsolat kialakításán és az anyagi jólét növelésén van.

28-35 év:  Ebben a szakaszban éri el az egyén az emberré válás mélypontját, krízis-forrását. Életbevágóan fontos korszak ez: a megtelepedés, megszilárdulás feladatát kell megoldani. A gyors, látványos, anyagi sikerrel kecsegtető munka helyett a valódi örömöt okozó hivatás megtalálása a cél, amiben meg tudja valósítani magát az egyén.

35-42 év:  A középkorba lépett ember ismeri határait, eljöhet a konstruktív fázis ideje. Az eddigi tapasztalatok értékelésére nagyobb hangsúlyt fektet. De tovább folytatja önmaga megismerését. Az életközépi válság fő kérdése: Mit tettem eddig? Mennyire vagyok hasznára a körülöttem levő embereknek? Mit akarok másképp csinálni? Mi az, ami kimaradt az életemből?

42 év: Szociális fázis; megszületik a szellem- érettség, felelősség, fejlődés, vezetés jellemzi

42-49 év: A dinamizmus fázisa. A figyelem új dolgokra vagy más összefüggésekre fókuszál és feléled a vezetési potenciál. Akinek eddig sikerült „életben maradnia” a szó spirituális jelentésében, azaz, ha nem futamodott meg magától és a világtól, akkor hihetetlen erőtöbblettel folytathatja életútját. A váltást ő sem kerülheti ki, sem pedig az azzal járó kockázatokat és fájdalmakat. 
De az egészséges személyiség már nem fut sem a tükör, sem pedig a tükör által felidézett fájdalom elől. Így lesz a fájdalomból cselekvőképes transzformatív (átalakító) erő. 

László Györgyi business coach írása

Folytatás következik...